A web fejlődése: dokumentumwebtől alkalmazásszerű webig
Célok
A lecke végére ismered a web keletkezésének főbb állomásait, meg tudod különböztetni a dokumentumweb, a részvételi web és az alkalmazásszerű web jellemzőit, és érted, miért nem mindig a legújabb megközelítés a legjobb.
Miért érdemes a történetet ismerni?
A web mai működésének sok furcsasága történeti örökség. Az URL (Uniform Resource Locator) szerkezete, a HTTP kérés–válasz jellege és a hivatkozásokra épülő navigáció mind abból a korszakból maradt ránk, amikor a web még dokumentumok összekapcsolására készült. Aki ezt tudja, jobban érti, miért épül a mai, bonyolult alkalmazás is ugyanezekre az alapokra, és miért nem kell minden új igényhez új hálózati rendszert kitalálni.
A kezdet: összekapcsolt dokumentumok
A web a CERN-ben (az európai részecskefizikai kutatóintézetben) született. Tim Berners-Lee 1989 márciusában javaslatot írt egy elosztott információs rendszerre, amely a kutatók dokumentumait hivatkozásokkal kapcsolná össze. 1990 végére elkészült az első böngésző-szerkesztő, az első szerver és az első weboldal. A web szoftverét 1991 augusztusában mutatták be az internetes hírcsoportokban, a CERN pedig 1993. április 30-án szabadon használhatóvá nyilvánította (public domain). Ez a döntés is hozzájárult ahhoz, hogy a web mindenki számára megvalósítható szabvány legyen. 1994 októberében Berners-Lee megalapította a W3C-t (World Wide Web Consortium), a webszabványok kidolgozásának egyik központi közösségét.
timeline
1989 : Javaslat elosztott információs rendszerre (CERN)
1990 : Első böngésző-szerkesztő, szerver és weboldal
1991 : A web szoftverének nyilvános bemutatása
1993 : A web a public domain-be kerül
1994 : W3C megalakulása
2004 : Web 2.0 konferencia
A hipertext lényege, hogy egy dokumentumon belüli hivatkozás egy másik dokumentumra vagy erőforrásra mutat. Ez a mai web alapműködése is: a kattintás egy cím lekérését indítja.
Dokumentumweb („Web 1.0”)
A „Web 1.0” utólagos gyűjtőfogalom, nem hivatalos verzió. Azokat a korai szolgáltatásokat szokás így hívni, amelyek elsősorban dokumentumokat tettek közzé: cégbemutatkozás, egyetemi tájékoztató, személyes honlap.
a tartalmat a szolgáltató állította elő;
a látogató olvasott, ritkán írt;
az oldalak ritkán változtak;
minden kattintás teljes új oldalt töltött be;
a böngésző elsősorban dokumentummegjelenítő volt.
Részvételi web („Web 2.0”)
A „Web 2.0” kifejezést a 2000-es évek közepén Tim O'Reilly és csapata terjesztette el: az első Web 2.0 konferenciát 2004 októberében tartották, és O'Reilly 2005. szeptember 30-án megjelent cikke fejtette ki részletesen, mit értenek rajta. (A kifejezés korábbi előfordulására is van példa, a lényeg az elterjedése.) Nem új protokollról vagy a web második verziójáról van szó, hanem szemléletről: a web mint platform, amelyen a felhasználók tartalmat hoznak létre, és a szolgáltatás értékét az adatok és a közösség adja.
Tipikus példák: közösségi oldalak, blogplatformok, videómegosztók, közösen szerkesztett enciklopédiák. A felhasználó egyszerre olvasó, szerző és adatforrás. Jellemzők:
felhasználók által létrehozott tartalom;
személyre szabott felületek;
adatbázisokra és API-kra épülő szolgáltatások;
gyors, részleges oldalfrissítések;
hálózati hatások: minél többen használják, annál értékesebb.
Alkalmazásszerű web
Ma sok szolgáltatás nem oldalak sorozataként, hanem alkalmazásként viselkedik: egy online levelező, térkép vagy szövegszerkesztő folyamatosan reagál a műveletekre, adatot tölt be és ment, értesít, több eszköz között szinkronizál. Ezt a böngészőben futó programkód, az aszinkron (a háttérben, az oldal újratöltése nélküli) adatkommunikáció API-kon, a böngészőoldali adattárolás, a valós idejű kommunikáció, a reszponzív felületek és az offline működést támogató technológiák teszik lehetővé. Ezekkel a későbbi fejezetekben külön foglalkozunk.
A három forma nem váltotta le egymást, hanem egymás mellett él:
flowchart LR
D[Dokumentumweb] --> M[Mai web]
R[Részvételi web] --> M
A[Alkalmazásszerű web] --> M
D -. alapja .-> R
R -. alapja .-> A
A szaggatott nyilak azt jelzik, hogy a későbbi forma az előzőre épít (ugyanazok a címek, ugyanaz a HTTP), a folytonos nyilak pedig azt, hogy mindhárom jelen van ma is.
A fejlődés ára
Az összetettebb alkalmazásoknak ára van:
nagyobb lehet a letöltendő adatmennyiség és a betöltési idő;
több személyes adat keletkezik és kell védeni;
nehezebb az akadálymentes használat biztosítása;
több támadási felület jelenik meg;
erősebb lehet a függőség egyes platformoktól.
Szolgáltatás
Jellemző megközelítés
Indoklás
Egyetemi szabályzat oldala
Dokumentumközpontú web
Olvasásra szolgál, ritkán változik.
Hírportál
Tartalomalapú, részben dinamikus web
Gyakori frissítés, keresés, személyre szabás.
Online levelező
Alkalmazásszerű web
Folyamatos interakció, adatkezelés, szinkronizálás.
Közösségi oldal
Részvételi platformweb
A tartalom jelentős részét a felhasználók hozzák létre.
Végigvezetett példa: a Kurzuspont három arca
A Kurzuspont mindhárom formát felveheti, attól függően, melyik funkciójáról beszélünk.
A szabályzatok és tájékoztató oldalak dokumentumok: ritkán változnak, és olvasásra készültek. Itt egy egyszerű, gyors oldal a legjobb választás.
A kurzusokhoz fűzött hallgatói értékelések már részvételi funkció: a hallgatók hozzák létre a tartalmat, ezért moderálni, védeni és kezelni kell.
A jelentkezési felület alkalmazásszerű: azonnal visszajelez, ha betelt egy kurzus, mentés közben nem tölti újra az oldalt, és több ablakban is konzisztens marad.
Egy rendszeren belül tehát nem kell egyetlen modellt választani. Az, hogy melyik funkció melyik megközelítést kapja, tervezési döntés (a 6. fejezetben részletesen).
Gyakori tévhitek
Állítás
Pontosítás
„A Web 2.0 egy új internet vagy a web új verziója.”
Szemléletet jelöl: felhasználói tartalom, platformgondolkodás. A protokollok ugyanazok.
„A statikus weboldal elavult.”
Sok esetben gyorsabb, olcsóbb és biztonságosabb megoldás.
„Minden modern weboldal egyoldalas alkalmazás (SPA).”
Sok korszerű szolgáltatás más renderelési és navigációs modellt használ.
„A korai web egyszerű volt, tehát semmi köze a maihoz.”
A cím, a hivatkozás és a kérés–válasz minta ma is a web alapja.
Röviden
A web 1989-ben javaslatként született a CERN-ben, 1993-ban nyilvános szabaddá tették, 1994-ben megalakult a W3C.
A dokumentumweb, a részvételi web és az alkalmazásszerű web egymás mellett létezik, nem korszakok.
A „Web 1.0” és „Web 2.0” szemléleti jelölések, nem verziószámok.
A fejlettebb alkalmazásoknak ára van (méret, adatvédelem, akadálymentesség, biztonság), ezért a technológiát a feladathoz kell választani.
Ellenőrző kérdések
Mi volt a web eredeti célja, és hol készült el az első szerver?
Mit jelent a „Web 2.0”, és mit nem?
Melyik megközelítés illik jobban egy egyetemi szabályzat oldalához, és miért?
Milyen hátrányokkal járhat, ha egy egyszerű tájékoztató oldalt bonyolult alkalmazásként építenek meg?
A web fejlődése: dokumentumwebtől alkalmazásszerű webig
Célok
A lecke végére ismered a web keletkezésének főbb állomásait, meg tudod különböztetni a dokumentumweb, a részvételi web és az alkalmazásszerű web jellemzőit, és érted, miért nem mindig a legújabb megközelítés a legjobb.
Miért érdemes a történetet ismerni?
A web mai működésének sok furcsasága történeti örökség. Az URL (Uniform Resource Locator) szerkezete, a HTTP kérés–válasz jellege és a hivatkozásokra épülő navigáció mind abból a korszakból maradt ránk, amikor a web még dokumentumok összekapcsolására készült. Aki ezt tudja, jobban érti, miért épül a mai, bonyolult alkalmazás is ugyanezekre az alapokra, és miért nem kell minden új igényhez új hálózati rendszert kitalálni.
A kezdet: összekapcsolt dokumentumok
A web a CERN-ben (az európai részecskefizikai kutatóintézetben) született. Tim Berners-Lee 1989 márciusában javaslatot írt egy elosztott információs rendszerre, amely a kutatók dokumentumait hivatkozásokkal kapcsolná össze. 1990 végére elkészült az első böngésző-szerkesztő, az első szerver és az első weboldal. A web szoftverét 1991 augusztusában mutatták be az internetes hírcsoportokban, a CERN pedig 1993. április 30-án szabadon használhatóvá nyilvánította (public domain). Ez a döntés is hozzájárult ahhoz, hogy a web mindenki számára megvalósítható szabvány legyen. 1994 októberében Berners-Lee megalapította a W3C-t (World Wide Web Consortium), a webszabványok kidolgozásának egyik központi közösségét.
timeline 1989 : Javaslat elosztott információs rendszerre (CERN) 1990 : Első böngésző-szerkesztő, szerver és weboldal 1991 : A web szoftverének nyilvános bemutatása 1993 : A web a public domain-be kerül 1994 : W3C megalakulása 2004 : Web 2.0 konferenciaA hipertext lényege, hogy egy dokumentumon belüli hivatkozás egy másik dokumentumra vagy erőforrásra mutat. Ez a mai web alapműködése is: a kattintás egy cím lekérését indítja.
Dokumentumweb („Web 1.0”)
A „Web 1.0” utólagos gyűjtőfogalom, nem hivatalos verzió. Azokat a korai szolgáltatásokat szokás így hívni, amelyek elsősorban dokumentumokat tettek közzé: cégbemutatkozás, egyetemi tájékoztató, személyes honlap.
Részvételi web („Web 2.0”)
A „Web 2.0” kifejezést a 2000-es évek közepén Tim O'Reilly és csapata terjesztette el: az első Web 2.0 konferenciát 2004 októberében tartották, és O'Reilly 2005. szeptember 30-án megjelent cikke fejtette ki részletesen, mit értenek rajta. (A kifejezés korábbi előfordulására is van példa, a lényeg az elterjedése.) Nem új protokollról vagy a web második verziójáról van szó, hanem szemléletről: a web mint platform, amelyen a felhasználók tartalmat hoznak létre, és a szolgáltatás értékét az adatok és a közösség adja.
Tipikus példák: közösségi oldalak, blogplatformok, videómegosztók, közösen szerkesztett enciklopédiák. A felhasználó egyszerre olvasó, szerző és adatforrás. Jellemzők:
Alkalmazásszerű web
Ma sok szolgáltatás nem oldalak sorozataként, hanem alkalmazásként viselkedik: egy online levelező, térkép vagy szövegszerkesztő folyamatosan reagál a műveletekre, adatot tölt be és ment, értesít, több eszköz között szinkronizál. Ezt a böngészőben futó programkód, az aszinkron (a háttérben, az oldal újratöltése nélküli) adatkommunikáció API-kon, a böngészőoldali adattárolás, a valós idejű kommunikáció, a reszponzív felületek és az offline működést támogató technológiák teszik lehetővé. Ezekkel a későbbi fejezetekben külön foglalkozunk.
A három forma nem váltotta le egymást, hanem egymás mellett él:
flowchart LR D[Dokumentumweb] --> M[Mai web] R[Részvételi web] --> M A[Alkalmazásszerű web] --> M D -. alapja .-> R R -. alapja .-> AA szaggatott nyilak azt jelzik, hogy a későbbi forma az előzőre épít (ugyanazok a címek, ugyanaz a HTTP), a folytonos nyilak pedig azt, hogy mindhárom jelen van ma is.
A fejlődés ára
Az összetettebb alkalmazásoknak ára van:
Végigvezetett példa: a Kurzuspont három arca
A Kurzuspont mindhárom formát felveheti, attól függően, melyik funkciójáról beszélünk.
Egy rendszeren belül tehát nem kell egyetlen modellt választani. Az, hogy melyik funkció melyik megközelítést kapja, tervezési döntés (a 6. fejezetben részletesen).
Gyakori tévhitek
Röviden
Ellenőrző kérdések
Tanulási források